Altalaban mindig akkor szall meg igazan az ihlet, amikor boldogtalan vagyok. Amikor ugy igazan rendben van az eletem, akkor valahogy megfeledkezem az irasrol. Ilyenkor viszont tele a fejem gondolatokkal es mindenfele dolgokkal, amiket ugy erzem muszaj kiirnom magambol. Nem az elso eset, hogy egy ilyesfajta rossz elmeny kesztet arra, hogy ujra irni kezdjek, de talan nem is baj, talan pont erre van most szuksegem. Sok embertol megkaptam, hogy minek szenvedek, mitol erzem ugy, hogy az en szakitasom kulonlegesebb, mint masoke, hogy gyenge vagyok, szanalmas vagy eppen csak probalom magamra felhivni a figyelmet. Nem hiszem, hogy minden szakitas ugyanolyan lenne es mindenki ugyanolyan nehezen elne meg vagy epp konnyeden, ha elhagyjak. Nem a reszletek szamitanak es nem is az okok, hanem az, amit az az ember hagyott maga utan, aki ugy dontott, hogy kisetal az eletedbol. Mindenki azt mondja, hogy vannak fazisok, mint peldaul az elutasitas, a duh, a gyasz, az elfogadas… Nalam nem fazisok voltak, nalam percenkent valtoztak ezek az erzesek es neha ugy ereztem teljesen beleorulok a fajdalomba, majd jobban lettem, majd egy perc mulva ujra ugy ereztem, hogy osszedolt a vilag. Egy honapig orulten szenvedtem es nem tudtam elfogadni, hogy az az ember, aki eddig a tarsam akart lenni es mindennel jobban szeretett, az ugy dontott egyik naprol a masikra, hogy megsem akarja mar ezt. Mit lehet ilyenkor tenni? Van ilyen esetekre instant gyogyir? En addig sirtam, duhongtem, probalkoztam, amig ugy ereztem van remeny. Minden egyes negativ valasz, elutasitas egy ujabb nyilvesszo volt, ami a szivem kozepebe talalt, de nem adtam fel. En hittem bennunk…
Hogy mi valtozott mara? Elfaradtam. Elfaradt a lelkem, a szivem osszetorott darabkain mar en is tancoltam mazochista modon, amikor meg mindig egy ujabb es ujabb alkalommal probaltam megvaltoztatni a lehetetlent. Elfaradtam testileg is, atvirrasztott ejszakak, siras szemgyulladasig es etvagytalansag jellemezte a mindennapjaim. Hogy mit erzek most? Keseruseget. Azt erzem, hogy orulten szomoru vagyok, de ossze kell szednem magam. Csatat vivok magammal, az agyam es a szivem felfegyverkezve esnek egymasnak es bar a szivem sokkal erosebb, mar elfaradni es feladni latszik. Az eszemre kell hallgatnom. El kell hinnem azt a sok mindent, amit masoktol hallok es ami kulonben is ott motoszkal az fejemben, de nehez elfogadnom. Ideje tullepni, ezutan mar csak jobb johet, ez valami ujnak a kezdete, ahol bezarul egy ajto, ott kinyilik egy masik…
Rajottem, hogy mivel az az ember elment, igy egyedul maradtam. Nem is egyedul, hanem magammal. Eleinte keservesen probaltam nem egyedul lenni, mert feltem, hogy nem vagyok eleg, feltem, hogy nelkule nem teljes az eletem. Aztan arra is rajottem, hogy ez az erzes megol belul es ezen muszaj valtoztatnom. Elkezdtem csak magamra gondolni. Ugy tekintettem magamra, mint sajat magam szerelmere, legjobb baratjara, kiralynojere. Eddig azt akartam, hogy neki legyen jo, most itt az ideje annak, hogy magamnak probaljak mindent megadni. Soha nem torodtem magammal igazan, soha nem szerettem sajat magam igazan es talan pontosan ennek kellett megtortennie ahhoz, hogy erre raeszmeljek. Tudom, hogy mennyit erek, hogy mi rejlik bennem es hogy mikre lehetek meg kepes. Ugy fogok tullendulni ezen az idoszakon, hogy felepitem sajat magam. Szeretni fogom magam es kenyeztetni. Mindenbe egy kicsivel tobbet beleadok, meg jobban fogok csinalni mindent. Szeretnek jobb lenni a munkamban, szeretnek tobb penzt keresni, szeretnek jobban kinezni, szeretnek boldogabb es jobb ember lenni. Nem miatta, nem masok miatt, hanem magam miatt.
A valtozasert.
Azert, hogy jobb ember legyek, azert, hogy bevonzzam a jobbat es azert, hogy boldog legyek.
Nincs miert szomorunak lenni. Ha egy ember nem akar az eleted resze lenni, akkor is ki fog setalni, ha visszatartod. Kulonben is mit szamit, ha neki nem szamitasz Magadnak szamits es te ne hagyd el meg pluszban sajat magad. Nagyon nehez, de probald meg kivulrol latni a dolgokat. Lasd meg, hogy nincs ertelme a szenvedesednek, hogy valami olyan miatt bankodsz, ami nem is eri meg igazan. Teljesen mindegy, hogy mennyire szomoru vagy, muszaj atalakitanod a gondolkodasod, felul kell kerekedned a sajat erzeseiden es meglatni mindenben az igazat. Mindenre ott van a valasz a fejedben, tudod te pontosan, hogy mit kene tenned, a legjobb tanacsado lennel, ha a baratnod lenne ugyanebben a helyzetben, most megis meginogsz es ezer kifogast talalsz arra, hogy megvedd azt az embert, akit nem erdemes. Azt akarod, hogy masok meghallgassanak, de vegul ugysem fogadod meg a tanacsaikat.
Szedd ossze magad, mert nem eri meg az egesz. Fogd fel ugy, mint egy uj lehetoseget, egy uj fejezet, egy ures lap, amire azt irsz, amit csak akarsz. Nem fog orokke tartani megigerem, es azt is megigerem, hogy meg fog erositeni. Az en szivem is millio darabra tort, pontosan tudom mit erzel, nem a legnagyobb boldogsagomban ultem le, hogy irjak egy postot tele klisekkel a szakitasrol. En is ugyanugy erzek, ahogy te, de en tul akarok lepni. Meg akarom talalni onmagam es meg akarom javitani az eletem. Nem mast akarok magam melle, hogy ujra egesznek erezzem magam es ne erezzem magam egyedul, hanem egyedul akarok lenni es ugy is egesznek erezni magam. Egyedul is vagyok valaki es egyedul is sokat erek. Higgy magadban, ragaszd ossze a szived, torekedj a boldogsagra, taplald a lelked, csinald, amit szeretsz es legfokepp szeresd onmagad, mert amig magaddal nem vagy tisztaban, addig mas sem tud igazan szerelembe esni azzal a csodalatos emberrel, aki ott legbelul vagy. Hozz meg egy dontest, dontsd el, hogy a fajdalmad erove varazsolod es hasznald arra, hogy felepits egy jobb eletet magadnak, aminek mas is szivesen lenne a resze. Kerj meg masokat, hogy mondjak el mit szeretnek benned, meg fogsz lepodni azon, hogy milyen ertekesnek talalnak teged masok. Tudd ki vagy most es kepzeld el, hogy ki akarsz lenni. Ebredj fel minden reggel ugy, mintha mar az a no lennel es minden nap probalj meg egy kicsivel kozelebb kerulni ahhoz, amit elkepzeltel.
Egy szep napon felebredsz, tukorbe nezel es mar az a no leszel.
